Egy kis romantika

Történt egyszer a Kr.e. VII. század körül, hogy egy -a Bibliából is ismeretes- babilóniai király, Nabukonodozor, feleségül vette a hódító médek királyának, Küaxarésznek a leányát, Amüitiszt. A szerelmes hadvezér sok ellenséget és szolgát szerzett magának, s élete végéig folyamatosan hadban állt valamelyik néppel. A médekkel a szövetségötést választotta, azonban leigázta Egyiptomot, Júdát és elfoglalta Jeruzsálemet. A zsidó elitet és kézműveseket magával vitte az Újbabiloni Birodalom fővárosába. Szüksége is volt rájuk, miután nagyszabású építkezésekbe kezdett.

A téglavetés tudománya közismerten Bábel (később Babilon!?) tornyához vezethető vissza, innen erednek a különböző népek és nyelvek is az szövetség alapján. A zsidó nép pedig évszázadokig raboskodott Egyiptomban, ahol az építkezéseken a téglavetést bízták rájuk. Bizonyára Nabukonodozornak is jól jött a zsidó törzsek ilyenfajta öröksége, hiszen ahogy manapság például az U.S.A. vagy Dubai, akkoriban is a lélegzetelállító építmények demonstrálták egy ország gazdasági erejét. Néhány falrészletből próbálják a kutatók kikövetkeztetni az igazságot, ugyanis mára nem sok maradt belőle, de annyit bizonyosan tudni lehet, hogy Nabukonodozor idejében fallal vették körül a várost, amihez több százmillió téglát használtak fel, és a palota sem szegénykedett fényűzésben. Mindez azonban nem pótolta Amüitisznek azt a látványt, amit szülőhazájának üde dombos és ligetes vidékei adhattak, hiszen Nabukonodozor országa (a mai Iraknak megfelelő terület) sivatagos vidéken terült el, ahol nehéz volt virágzó kerteket varázsolni a sivatagból.

Babilon és a környező területek valahogy így festhettek akkoriban:

[http://www.happyjalapenos.com/images/photos/Iraq-desert_view_2.JPG]

Mára sokat fejlődött a technológia és éppen Izraelben oldották meg legjobban a sivatag kivirágoztatását, de abban a korban fantasztikus teljesítmény volt, hogy a király megalkotta (természetesen import mesteremberekkel) honvágytól zaklatott királynéjának a ma már függőkertek néven ismert építészeti remeket.

Később majd kitérek rá, hogy miért nem csak építészetileg volt rekord az építmény, ugyanis kertészetileg is topon kellett lenni, hogy valóban az legyen a végeredmény, amit a legenda tart. Szóval, a megmaradt források alapján valamilyen pilléres, támfalas szerkezettel és mesterséges heggyel történt a lépcsőzetes, teraszos függőkert kivitelezése.

[http://www.weltwunder-online.de/fullsize/semiramis-2.jpg]

Technika

Ha valaki már kezdené unni a történelmi szálat, lássuk, miért fontos nekünk a függőkert története: a mai tetőkerteknek, balkonkerteknek, zöldtetőknek az elődjéről beszélünk, legalábbis megjelenését és technikai részét tekintve. Sokat változik a divat és a kerttel szemben támasztott esztétikai igények, de amennyire nagy dolog volt az ókorban pillérekre helyezni egy mesterséges hegyet és felvirágoztatni a kősivatagi tájon egy ligetet, annyira természetessé vált mára, hogy irodaházak és lakóépületek lapostetőjére is építenek zöldfelületeket. Talán sokan ismeritek a WestEnd tetőteraszát, ami már sok éve úgy funkcionál, mint bármely közpark, padokkal, fákkal, gyeppel, tóval; összesen három hektáron! Sok hasonló példát lehetne felsorolni erre, pedig Magyarországon egyelőre még nem is eléggé elterjedt ez a kertépítési forma.

A következő bejegyzésben arról lesz szó, milyen technikai bravúrok kellenek egy tetőkert megépítéséhez és milyen haszna van a város tetején létrehozott zöld foltoknak.

Nézz be legközelebb is!